Belényessy Ibolya

Schizophrenia

"Kizökkent az idő, oh kárhozat " - mondja Hamlet dán királyfi, amikor szembesülni kényszerül az "unalmas e világi ügylettel".  Shakespeare elsőként idézett mondatánál  pontosabban senki nem fogalmazta meg a schizophrenia lényegét, a második idézett mondatnál pontosabban  pedig a shizophren beteg betegségből adódó tragédiáját.

A schizophren  beteg ugyanis más idősikban él. Ennek a más idősiknak megfelelő ingerekkel találkozik. Viselkedése, reakciómódja válasz  a csak saját maga által megélt ingerekre.

A betegség magyar fordításban hasadásos elmezavart jelent. Tünetei megnyilvánulnak  a gondolkozás zavarában, téveszmék meglétében, hallucinátiókban, időnkénti hangulatzavarokban, oda nem illő érzelmi megnyilvánulásokban , a szociális kapcsolatkészség megnehezítettségében, leépülésében. /Téveseszmékről hallucinátioról, korábbi írásaimban részletesen szóltam./

A tipikusan jelentkező tünetek alapján szokás a schizophren betegséget tovább osztályozni. Ennek megfelelően a következő formák ismeretesek:

a./ dezorganizált típus: zavartság, leépülés, a személyiség teljes szétesése jellemzi. Ebbe a kategóriába tartozik a korábban részletesen is ismertetett hebephrén lefolyás.

b./ katatón típus:  felfokozott mozgás és beszédkésztetés, hiperaktivitás  váltakozik teljes negativizmussal, környezetet elutasító, elnémult, kiüresült állapottal.Nem szükségszerű a periodikus változás, előfordulnak olyan kórformák, amelyekben csak a hiperaktiv vagy csak a kiüresült állapot van jelen.

c./ paranoid típus:jellemzője a téveseszme rendszer az annak megfelelő hanghallásos, látomásos vagy egyéb hallucinátiokkal, üldözéses tartalommal.

d./ differenciálatlan típus:  zavartsággal, időszakos hallucinátiókkal jellemezhető

e./ rezudiális típus:  a látványos zavartsági és hallucinatorikus tünetek nem kifejezettek, annál inkább  az érzelmi elsivárosodás, a szociális leépülés és a viselkedés furcsaságai.

A schizophrenia tünetei 15 és 45 éves kor között szoktak megjelenni, legjellemzőbb módon az ifjúkor elején.  A betegség oka tisztázatlan. Kialakulásában ugyanúgy szerepet tulajdonitanak örökletes tényezőknek mint a biokémiai folyamatoknak vagy a kora gyermekkori lelki traumáknak.

Prognózisa nem megjósolható. Általában szakaszokban, un. schubokban zajlik, a schubok között tünetmentes időszakok vannak. Akad olyan beteg akinek élete során egyetlen schubja volt, de van olyan is akinél a tünetek krónikusan rögzülnek.

Gyógyításában schub esetén kórházi kezelés szükséges. Hosszmetszetileg a komplex terápiás megközelítéstől várható eredmény, amelyben a gyógyszeres terápia mellet lényes szerepe van a szociotherápia és a pszichotherápia kínálta lehetőségeknek.

Egyes teóriák szerint, - amelyek a személyi szabadságot és a másság iránti toleranciát  messzemenőkig figyelembe veszik - a schizphrenia gyógyítása sérti a személyiség szabad kiélésének jogait. Elméletileg elfogadható lenne ez a tétel, ha a betegség úgy működne, hogy a "kizökkent idő" a páciens számára  csak kellemes élményeket hoz. A valóságban  az esetek nagy részében a hallucináló beteg fenyegető hangokat hall, kétségejtő víziói vannak. Agitálttá, feszültté válik tőlük. Feszültségét agresszióban vezeti le, agressziója elsődlegesen önmaga, másodlagosan környezet felé irányul. Ilyenkor ön- és közveszélyes állapotban van, védelme csak kórházi körülmények között oldható meg. Az ön- és közveszélyes  állapotot  fanyalogva  fogadják el azok akik az elmebetegséget elméleti síkon ismerik. Meggyőződésem, ha valamikor is láttak volna hallucináló beteget saját fejét a falba verni, hogy szabaduljon, az agyában elrejtett beszélő géptől, nem gondolnák antihumánusnak a tünetek csökkentésére irányuló gyógyszerelést.